A gazdasági híreket követők már jól ismerik a chiphiány mögötti fő okokat. A Covid-járvány kitörésekor az autógyártók visszamondták a megrendeléseiket, a szórakoztató elektronikai eszközöket gyártó vállalatok pedig növelték az általuk felszívott chipek mennyiségét. Így, amikor 2020 szeptemberére minden várakozás ellenére visszatért a normális autókereslet, a gyártók nem tudták visszaszerezni a korábban visszamondott rendeléseiket.Azóta eltelt bő másfél év, de a probléma továbbra is jelentős: elemzői számítások szerintaz amerikai GDP akár 1 százalékkal is elmaradhat a potenciális szintjétől csupán azért, mert az autógyártók egy darabáron filléres alkatrész hiánya miatt nem tudnak annyit termelni, amennyit tudnának, és amire lenne is kereslet.Ösztönző tehát van. Miért nem tudták a piaci szereplők ezt az „átmeneti” problémát megoldani? Hogyan történhet meg ez egy olyan ipari szegmensben, ahol a megrendeléstől az áru átvételéig mindössze 3-6 hónap telik el?A kérdésekre a válasz a gazdaság egy nagyon fontos, de annál nehezebben számszerűsíthető aspektusában keresendő. Ez a bizalom. Ha a gazdaság szereplői azt látják, hogy valamiből hiány van, felhalmoznak. Ha kitör a pánik, ennek mértéke irracionális mértéket ölt.Arról, hogyaz autógyártók hogyan próbáltak úrrá lenni a helyzeten az elmúlt másfél évben, illetvereálisak-e azok a forgatókönyvek, amelyek alapján az idén még jó eséllyel számolni kell ezzel a jelenséggel, de azt követően normalizálódhat a piac,a témáról a HOLDBLOG-on megjelent, innen elérhető bejegyzésemben részletesen írtam.Az elemzésben kitértem arra a – szerintem még érdekesebb – kérdésre is, hogy mire lehet számítani közép- és hosszú távon.
2022-02-03 04:58 | telex | holdblog, autógyártás, chip, gazdaság